Kányádi Sándor (1929)

Nagygalambfalván született (Hargita megye). Az elemi iskola 5 osztályát szülőfalujában végezte. A középiskolát a székelyudvarhelyi református kollégiumban (1941-1944), a Római Katolikus Főgimnáziumban (1944-1945) és a fémipari középiskolában (1946-1950) végezte. Ezt követően beiratkozott a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színházművészeti Főiskolára, de a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán szerzett magyar-irodalom szakos tanári diplomát 1954-ben, de soha nem dolgozott tanárként, életét az irodalomnak szentelte. Költői tehetségét Páskándi Géza (1933-1995) fedezte fel. Ő közölte 1950-ben első versét a bukaresti Ifjúmunkás című lapban. 1951-1952-ben az Irodalmi Almanach segédszerkesztője, ezzel egyidőben néhány hónapig az Utunk , 1955-1960-ban a Dolgozó Nő munkatársa, 1960-tól 1990 -ig pedig a Napsugár című gyermeklap szerkesztője.Két fia van (Zoltán, Sándor 1961, László András 1971)

Kötetei

Virágzik a cseresznyefa , (1955), Sirálytánc , (1957), Kicsi legény, nagy tarisznya , (1961), Harmat a csillagon, (1964) , Fényes nap, nyári nap, (1964) , Három bárány , (1965), Kikapcsolódás , (1966), Függőleges lovak , (1968), Fából vaskarikát,Kétszemélyes tragédia ,(1969), Fától fáig , (1970), A bánatos királylány kútja , (1972), Szürkület , ( 1979 ), Farkasűző furulya , ( 1979 ), Tavaszi tarisznya , ( 1982 ), Madármarasztaló , (1986), Küküllő kalendárium , ( 1988 ), Sörény és koponya , (1989), Valaki jár a fák hegyén (1997), Csipkebokor az alkonyatban (műfordítások), (1999), Felemás őszi versek , (2002) Fából vaskarika , (1969), Kenyérmadár , (1980), Meddig ér a rigófütty , (2005), Virágon vett vitéz ( 2002 ), Világlátott egérke ( 2011)

Főbb díjai

1968 - Utunk-díj, 1971 - A Romániai Írószövetség Díja (Fától fáig) , 1978 - A Romániai Írószövetség Díja (Szürkület) , 1979 - Alföld-díj, 1986 - Déry Tibor-díj, 1989 - Az Év Könyve Díj (Sörény és koponya) , 1989 - Az Év Hanglemeze (Vannak vidékek) , 1990 - MSZOSZ-díj, 1990 - A Castren Társaság díja, 1992 - Látó-nívódíj, 1993 - Kossuth-díj, 1993 - Magyar Művészetért Díj, 1994 - Herder-díj, 1994 - Látó-nívódíj, 1995 - Látó-nívódíj, 1998 - Magyar Örökség-díj, 2000 - a C.E.T. Millenniumi díja, 2001 - Kölcsey Ferenc Millenniumi Díj, 2002 - a Pro Renovanda Cultura Hungariae fődíja, 2004 - A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal, 2004 - Mecénás-díj, 2005 - Hazám-díj, 2008 - A Magyar Kultúra Követei Díj, 2009 - A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje, 2010 - Bethlen Gábor-díj, 2011 - Aphelandra-díj

 

Két nyárfa

Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.

Osztódom én, osztódol te:
só vagy az én kenyeremben,
mosoly vagy a bajszomon,
könny vagyok a két szemedben.

Köt a vére, köt a vérem:
szeretőm vagy és testvérem.
köt a vérem, köt a véred:
szeretőd vagyok s testvéred.

Szellőm vagy, ki megsimogatsz,
viharom, ki szerteszaggatsz,
szelőd vagyok, ki simogat,
viharod, ki szétszaggatlak.

Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába.