Kiss Judit Ágnes (1973) költő az ELTE BTK-n magyar, a Színművészeti Egyetemen drámatanári, a Pécsi Tudományegyetemen oboa szakos diplomát szerzett. Jelenleg a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskola tanára.

Kötetei

Irgalmasvérnő (versek) 2006, nincs új üzenet (versek) 2007, A keresztanya (regény) 2008. 2010, Üdvtörténeti lexikon (versek) 2009, Koncentrikus korok (versek) 2012.

Főbb díjai

Artisjus irodalmi díj (2007) A Magyar Napló és az Írott Szó Alapítvány regénypályázatának első díja (2007) Mozgó Világ nívódíj (2007) Déry Tibor-díj (2008) József Attila-díj (2012)

UV

Megbuktam, Uram, mint már annyiszor,
és jogos volt, te sosem szadizol,
csak kérdezel, s én nem tudom a választ,
mert lusta voltam tanulni, és fáraszt
a sok olvasás, a korai kelés,
a gondolkodás, a jegyzetelés.

Megbuktam, Uram, amit tanítottál
tíz hónapig, egy árva szót sem értek,
hiábavaló volt az összes órád,
a legkönnyebb szabályok ellen vétek.

Látom rajtad, hogy csalódott vagy,
ahogy azt is, hogy bíztál bennem,
és jobban fáj, hogy nem teszed már,
mint az a szó az indexemben,
hogy elégtelen voltam hozzád,
és elégtelen annyi máshoz,
a kitárt szárnyú repüléshez,
a sebzéshez, a gyógyuláshoz,
nem ismerem fel a hamis szót,
sem a szívből kiszökkenő vért,
futom tovább a köreimet
örök évfolyamismétlőként.

Matrózblúzban, lehajtott fejjel
megyek az utcán, szinte sírva,
mit bánom, hogyha megbámulnak,
látják rajtam, ma volt a vizsga,

csak alakítom, átfogalmazom
azt az egy mondatot, mit neked mondok:
ha még nincsen túl késő hozzá,
Uram, adj még egy időpontot!