László Noémi (1973) költő, műfordító magyar-angol szakon végzett a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán. Modern angol irodalomból szerzett doktori fokozatot a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Szakfordításból és tolmácsolásból él, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának irodavezetője. Egy négyéves lány, Szász Tekla édesanyja.

Főbb kötetei

Nonó (versek, Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 1995), Esés után (Erdélyi Híradó, Kolozsvár. 1996), Százegy (Erdélyi Híradó, Kolozsvár. 1999), Papírhajó (válogatott és új versek, Erdélyi Híradó, Kolozsvár. 2004), Feketeleves (Erdélyi Híradó, Kolozsvár. 2009), Labdarózsa (gyerekversek, Bookart, Csíkszereda 2010)

Főbb díjai

A Román Írószövetség debüt-díja (1995), Sziveri János-díj (1996), Tokaji Írótábor díja (1997), Petőfi Sándor irodalmi díj (1999), Irodalmi Jelen költészeti díj (2004), József Attila-díj (2010)

Föld

Van lelkem - töredék -, sok drága tárgyam,
hitem kezdetben, elmúlásban,
lépéseim ezért sem oly nagyok:
még lángolok, de rögtön meghalok.
És végem lesz és minden rendben.
Nem kínoz majd: mit miért tettem.

Vagy nem tettem, s azt is miért.
Nem élek-halok majd a tettekért.
Nem gyötrődöm, bután, mint most is éppen,
hogy mi dolgom e villanásnyi létben,
hogyan hagyom porló kezem nyomát,
agyoncirkalmazott világ, terád.

Az istenhívők mind oly lelkesek.
Fogalmam sincs: azután hol leszek.
Hallom-e, hozzám ha valaki szól.
Megérzem-e, ha meglát valahol
emlékei nyárillatú ködében.
Tudom-e majd, hogy bár már véget értem,

tűnt jelenem valahol még lobog,
pár lélekajtón visszajárhatok,
hozzád, fehér föld, foszló mindenem.
Hozzád, kit itt csak elveszítenem
lehet és kivel nem köt össze más,
mint hasadásig zsúfolt hallgatás,

határnyi törött szárnyú, torz titok,
hogy miért hallgatsz, miért hallgatok.
Fogalmam sincs, miért csinálom végig,
vergődöm el a pokol-ízű révig.
Bátor, szabad lelkem ha van,
miért nem oldom innen el magam.

Minden okoskodásom ide jut:
a test csak tűrni, törni, térni tud,
hiába támad benne gondolat,
ha elzuhan s a föld alatt ragad.
A lelkem, mondják, fényes, halhatatlan.
Erősebb lánggal ég a föld alattam:

ő hajthatatlan.