Térey János (1970) költő, író, drámaíró, műfordító 1989 -től 1991 -ig magyart és történelmet tanult a budapesti Tanárképző Főiskolán, majd az ELTE Bölcsészkarán. 1998 óta szabadfoglalkozású író.

Főbb kötetei

Szétszóratás (versek, Cserépfalvi , 1991), A valóságos Varsó (versek, Seneca, 1995 ), Termann hagyományai (novellák, Seneca, 1997), Paulus ( verses regény , Palatinus, 2001, 2002, 2003, Magvető, 2007), Sonja útja a Saxonia mozitól a Pirnai térig (válogatott és új versek, Palatinus, 2003), A Nibelung-lakópark ( drámai költemény , Magvető, 2004, 2005) , Asztalizene (színmű, Magvető, 2008), Protokoll (verses regény, Magvető, 2010)

Főbb színpadi bemutatói

A Nibelung-lakópark (Budavári Sziklakórház, 2004. Előadta a Krétakör Színház. Rendező: Mundruczó Kornél ) Kazamaták (Papp Andrással. A budapesti Katona József Színház , 2006. Rendező: Gothár Péter ) Szophoklész : Trakhiszi nők (fordítás. Kamra , 2007. Rendező: Gothár Péter ) Asztalizene (Ódry Színpad, 2008. Rendező: Bálint András) Euripidész : Oresztész (fordítás. Nemzeti Színház , 2008. Rendező: Alföldi Róbert ) Jeremiás avagy Isten hidege (Nemzeti Színház, 2010. Rendező: Valló Péter )

Főbb díjai

Déry Tibor-jutalom (1995), József Attila-díj (2001), Füst Milán-díj (2002), Az évad legjobb magyar drámája (2003, 2008, 2009), Az NKÖM "Édes anyanyelvünk" pályázatán vers kategóriában első díj (2004), Az Év Könyve dráma kategóriában (2005) A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2006), AEGON Művészeti Díj (2008), A Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj (2010), Színikritikusok Díja. A legjobb új magyar dráma (2011 - Jeremiás, avagy Isten hidege)

Gyöngédség-projektum

Hóátfúvás az életemen,
Fogat ügetése a száműzetésbe.
Folytonos vihar, összekuszál.
Te vagy a, te vagy a természetes torlasz,
Hóátfúvás az életemen.

Estére beállt a pocsolyák jege.
Kívülről láttam magamat csupaszon a télben,
Csupaszon, mégis trecento-arany alapon,
Magyalgallyak piros bogyóival övezve.
Estére beállt a pocsolyák jege.

Be fogok dőlni az ember általi szépségnek,
Faragott és festett, nagy-nagy túlzásoknak.
Túlvilágított, katolikus mennyország,
Túl sok arkangyali karddal, szeráffal és kerubbal:
Be fogok dőlni az ember általi szépségnek.

Simogatásokkal stigmatizálva
A porcelán arcélek. Pátosz kell, berekesztő,
Hősi, sötét, beethoveni c-moll,
Távlat kell, fölkarcolni a jégpályát, s egymást
Simogatásokkal stigmatizálni