Vörös István

Napjaink egyik legtermékenyebb költője 1964. szeptember 20-án született Budapesten. Tanulmányait az ELTE Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakán kezdi, majd az ELTE magyar-történelem, később magyar-cseh szakos hallgatója. Közben három félévet a prágai Károly Egyetemen, egyet a New York-i Columbia Egyetemen tölt. 1987-90 a Művészeti Alap ösztöndíjasa, 1994-96 az ELTE BTK TMB ösztöndíjasa. 1997-től Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanít magyar és cseh irodalmat, 2004 óta Lackfi János mellett a Kreatív Írás program egyik oktatója. 2006 nyarától ösztöndíjjal egy évet Berlinben tölthetett, aminek több verses- és prózakötet lett az eredménye, többek közt a Tao-tö-king ihlette versciklus, a Saját tao, amely a Vörös István gép vándorévei című kötetben jelent meg. Németül is publikált, illetve ©vejk gyóntatója című novelláskötete 2010-ben bolgár nyelven is megjelent.

Vörös István mestere a kedélyesen szürreális, a bensőségesen groteszk, a családiasan abszurd képalkotásnak, jelenetezésnek, versnyelvtannak. Érzelmeket sem nélkülöző gondolatiság, pátosztól sem félő komikum, játékosságnak sem híján lévő komolyság, vallomásos elemektől sem idegenkedő epikai karakter és egyetemes kérdésektől sem ódzkodó személyesség áll nála össze sajátos eleggyé: a szerzőnek nem csak az "életrajzi énje", de írásművészete is a legrokonszenvesebb jelenségek közé tartozik kortárs irodalmunkban.

Kötetei

Só, kenyér (1988), Innenvilág (1992), A közbülső ítélet (1993), A Kafka-paradigma - Kemény Istvánnal (1993), Holan, Vladimir, Mozartiana (1993), Amit az alvó nem lát (1994), A csodaöreg (Természetrajz) (1996), Holub, Miroslav: Interferon avagy A színházról (1997), A fatelepítőknél (1998), A szelídekre várva (1998), A darázs tanításai (2000), Lakatlan szigetek már nincsenek (2001), A kéz öt ujja (2001), A ąvejki lélek. Milan Kundera, Bohumil Hrabal és Ludovik Vaculík munkásságáról (2002), A Vécsey utcai évkönyvből, 1998-1999 (2002) Heidegger, a postahivatalnok (2003), A hajnali tolvaj (2004)*, Gregorián az erdőn (2005), ©vejk gyóntatója (2007), A Vörös István gép vándorévei (2009), Apám kakasa (2009), Keresztelés özönvízzel (2011), Fénylovasok (2012), Gagarin, avagy jóslás alapfokon (2013)

Egyéb művek

©vejk, a féregirtó, avagy a puska nem sül el (2003), Repülési engedély - angyaloknak (2003), Aki nevetve született (2005), Mackó és az állatok (2005), Kőválasz (2008), Ördögszáj (2010)

Díjai

  • A Művészeti Alap Ösztöndíja (1987-90)
  • IRAT-különdíj (1989)
  • IRAT-nívójutalom (1993)
  • Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1993)
  • Soros-ösztöndíj (1995)
  • Jan Smrek-különdíj (Pozsony, 1998)
  • Az irodalomtudományok kandidátusa (1998)
  • Déry Tibor-díj (1998)
  • Füst Milán-díj (1998)
  • József Attila-díj (2003)
  • Vilmos-díj (2004)
  • Premia Bohemica-díj (cseh irodalmi díj, 2005)
  • XIX. Magyar Drámaíró verseny első díja(2014)

 

Mitől vers egy vers?

A legnehezebb kérdés ez:
Mitől vers egy vers?
Attól, hogy nagyon jó.
Jó lehet egy szent is,
egy adóreform is.
Nagyon jó legfeljebb
egy halálra rémült

kisfiú lehet az iskolában.
Aki délután legyeket
fogdos és éget meg
újságpapírmáglyán.
Aztán ha felnő, rend-
őrnek áll, és hűtőszekrényt
csempész nyugatról.

A versnek ilyen hülyén
nagyon - kell jónak
lennie, különben
rossz. A vers attól vers,
ha valami ellenszenveset
vagyunk kénytelenek
megszeretni benne.

Ezért olvasnak olyan kevesen verset.
De az imák is versek, vigyázz!